Jászó a Kassai-medence délnyugati részében található, északra Szepsitől, tehát a középkori "régi szepesi út" mentén, amely kereskedelmi útvonalként szolgált és a szomolnoki hegyekbe, majd a Szepességbe vezetett.
Jászó terv nélkül növekedett, és a patak mentén terjeszkedett tovább. A barlangban felfedezett őslénytani és régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy ez a terület - bár nem folyamatosan - az őskőkortól kezdve lakott volt, és az ókor folyamán virágzó kultúráknak adott otthont. 

Az állandó betelepítés kezedetei valószínűleg a 12. század első felére esnek. A premontrei rend katalógusaiból megtudhatjuk, hogy a Jászói monostornak még 1170 előtt létre kellett jönnie. 

A monostor építésében német bevándorlók is részt vettek, akik főleg a Szepesség abaúji körzetében telepedtek le. A munkálatok még véget sem értek, de a tatárjárás idején a konvent épülete a helyi elégedetlenségek áldozatául esett az 1241-1242-es és az 1285-1288-as években.

A monostor építését 1255 után fejezték be. Ekkor a monostor túlnyomórészt kézművesekből álló német telepeseket telepített le Jászón.

A kereskedelmi út mentén elterülő Jászó település előnyös fekvése, valamint a természet gazdagsága ahhoz vezetett, hogy a premontrei konvent székhelyéül választották, mely hosszú időn keresztül hatással volt a környék egész életére. A premontreiek 1290-ben sok kiváltsággal ruházták fel őket. Jászó gazdasági fejlődése megerősödött azáltal, hogy megkapta a vásártartási és vámszedési jogot, valamint az érckitermelés privilégiumát. A legjelentősebbek közé tartozik a közigazgatási, törvényszéki és vagyoni önigazgatás, a vadászati jog és a heti vásár megtartására szóló engedély. Ezáltal Jászó várossá alakult.

A növekvő Jászó 1290-ben két részre oszlott. A Bódva folyó jobb partján létrejött Jászóváralja - ahol feltehetőleg a kolostor személyzete lakott -, a bal partján pedig maga Jászó, ahol a kézművesek és a kereskedők összpontosultak. 1394-ben Jászó évenkénti vásár megtartására szóló jogot kapott. A következő évek a község történelmének nyugalmasabb időszakaihoz tartoztak. A 15. században éles ellentétet alakult ki Jászó lakosai és a földesúr - a monostor prelátusa - között. Ez csak 1756-ban rendeződött.

A lakosság főleg mezőgazdasággal és bányászattal foglalkozott, kismértékben fazekasmesterséggel és fuvarossággal. A helyi bányákban a nemesfémeken kívül vasat, ólmot és rezet is bányásztak. A vasércbányák a 18. század utolsó harmadában éledtek újjá. 1870-ben a községben nagyolvasztót építettek fel, ezen kívül három kovácsműhely és egy hámor működött. A vasgyár 1870-ben szűnt meg. Századunk elején néhány kisebb üzem jött létre: a fűrésztelep, a malom és a téglagyár. Az 50-es években létrehozták az EFSz-et és 1965-től kezdve az állami birtokot. Jászó később a modern téglagyárral, a csempegyárral és a fafeldolgozó üzemmel gyarapodott.
Az utóbbi években a községben kedvezően fejlődnek a kisméretű magánvállalkozások.

Látnivalók:

Jászó építészeti ékessége a nemzeti kulturális műemlékek közé sorolt barokk premontrei kolostorkomplexum.
Különlegesen értékes a templom gazdagon díszített barokk belső tere, a könyvtár és a fennmaradt francia kert.

Jászói-barlang:

A Jászói-barlang a Medzevi-dombvidék területén, a Kassai-medence nyugati részén található. Szlovákia mai idegenforgalmi barlangjai közül elsőként tették látogathatóvá 1846-ban. A barlang felső részei azonban már a 13. században ismertek voltak. Az itt található, 1452-ből származó felirat, amely Brandýsi Jiskra seregének győzelmét örökíti meg, Szlovákia legrégibb barlangi felirata. A barlang ismert volt már az őskőkorban (paleolit) is, melyről a talált kőszerszámok tanúskodnak. Lakott volt az újkorban (neolitban), amit a bükkerdőben talált kerámiacserepek bizonyítanak, továbbá a bronz- és a vaskorban is. 

A barlang alsó bejárata a Bódva-folyó jobb partján nyílik 257 m tengerszint feletti magasságban, a Jászói-szikla keleti lábánál, a Szlovák-karszt Nemzeti Park területén.

A barlanghoz az E571 sz. kassa-rozsnyói útról Szepsiben (Moldava nad Bodvou) a benzinkútnál elágazó 550 sz. úton juthatunk (10 km), vagy pedig Igló (Spišská Nová Ves) irányából Smolníkon és Štóson keresztül. A barlang nyílása a parkolótól kb. 100 méterre van szintkülönbség nélkül.

A látogatási útvonal hossza 720 m, szintkülönbsége 30 m. A barlangban 339 lépcsőfok található. A bejárat és a kijárat közötti szintkülönbség 28 m. A látogatás időtartama kb. 45 perc. A barlang léghőmérséklete 8,8 és 9,4°C között mozog, relatív páratartalma 90 - 98 %, a rendkívül tiszta levegő ideális feltételeket biztosít a különféle allergiás és asztmás betegségek gyógyítására, főleg a gyerekek esetében. Ezért a barlang térségeiben speleoterápiás gyógymódot végeznek.

Járataiban gazdag cseppkődíszítés található. Figyelemre méltóak pagodaszerű álló cseppkövei, cseppkőoszlopai, cseppkőlefolyásai, cseppkődobjai, szalma cseppkövei és egyéb formái. A barlang egyben a denevérek kedvelt telelőhelye is. Szlovákia 24 denevérfajából 19 rendszeresen telel itt. 

A város turisztikai honlapja:

www. jasov.sk